Évtizedek óta pörgetem a fazekaskorongot, és még mindig bámulattal tölt el, ahogy a nyers agyagdarab átalakul a kezem között. Formát ölt, megszépül, gondolattal és céllal telik meg. A sárcsomóból egy tálka lesz a reggelihez. Vagy egy füles fazék, a tábortűzre várva. De lehet, hogy a kedvenc virágod kedvenc kaspója. Még nem tudom, kinek az életéhez, ételéhez adok egy darabot, de a célom mindig ugyanaz: az a kis sárcsomó tegye gazdagabbá azt, aki végül a kezébe veszi.